Menü

Tápanyaghiányok kezelése: A vashiány




Cikksorozat első tagja: A vashiány és kezelése






Egy igen nehéz feladatra vállalkoztam: leírni a tápanyaghiányok kezelését. Ez azért is komplikált feladat, mert minden akvárium más, más tényezők befolyásolják a tünetek létrejöttét. Ezért szinte lehetetlen egy minden akváriumra igaz és hatékony kezelési módot leírni nektek, de próbálom az évek tapasztalatait összegyűjteni, hogy legalább a leggyakoribb eseteket alapul véve fel tudjunk állítani egy megoldási "kulcsot".

Első körben ne tételezzünk fel mindig tápanyaghiányt! Járjuk körbe, hogy esetleg más tényezők lehetnek-e a háttérben, és ha csak nagyjából biztosak vagyunk benne, akkor kezdjük el kezelni a tünetet.



Vegyük át újra a vashiány létrejöttét. A vas egy esszenciális tápelem a növények számára, melyet a klorofill képződése során használ főként a növény.(de magának a klorofillnak nem alkotója). A "nem mobilis" elemek közé tartozik, tehát a növény felveszi, felhasználja, de csak nagyon lassan tudja átcsoportosítani a szöveteiben, így a növekedés során hiánya először mindig az új leveleken jelentkezik, hiszen a vízből nem tudja felvenni ebben az esetben. Jellegzetes tünete a vasklorózis, ami az új levelek fakó színében jelenik meg, valahogy így: 

(Ne keverjük össze a nitrogénhiánnyal, ahol hasonló módon fakul a levél, de inkább az idősebb levelek érintettek, leggyakrabban az új levél nem fakó. A vashiány mindig az új levél fakulásával kezdődik)








(Mivel kevés a vas, a klorofill képződése akadozik, és mint tudjuk, a klorofill zöld színű, ezért fakó a levél)




Mit tegyünk, ha ezt látjuk a növényen? Vegyük az első esetet, nem használunk növénytápot. Ez esetben könnyű a kezelés, használjunk mikroelemeket tartalmazó tápsót. :) Az, hogy milyet érdemes venni a fellelhető márkákból, nem ennek a cikknek a témaköre, de alapvetően érdemes érdeklődnünk akvarista társainktól a bevált márkákról.
Vegyük azt az esetet, amikor használunk növénytápsót, de még is ezt a tünetet tapasztaljuk. Ilyen esetekben lehet, hogy:


  • Szikes a vized(esetleg nagyon kemény)

    A szikes víz magas pH-val jár, magas pH-n pedig a vas felvétele nagyon gyenge, így okozhat relatív hiánytünetet. A relatív hiánytünet azt jelenti, hogy bár van vas a vízben, a környezeti tényezők miatt a növény nem tudja felvenni és hasznosítani. A nagyon magas KH érték(20-25 felett) is magas pH-val jár, így az is kiveheti a részét a vas csökkent felvételében.

    A víz keménységét mindig vizsgáljuk meg, mivel ha ez az eset fennáll, tehát szikes a vizünk, hiába teszünk bármit a növényeinkért, nem fognak megfelelően fejlődni.

    Megoldás: Ha kiderült, hogy szikes a vizünk, a következő cikket olvassuk el: Szikes csapvíz javítása lágyítással és részleges felkeményítéssel

    Ha pedig "simán" csak kemény a vizünk, egyszerűen a cserevizünk lágyításával(általában 1/3 csapvíz, 2/3 lágyított víz keverékével) szüntethetjük meg a túl nagy KH értéket.








  • Nem jó tápsót választottál

    Előfordulhat, hogy olyan tápsót választottunk, amiben a vas nem a legtökéletesebb formában van a növényeink számára, így ez miatt is kialakulhat vashiány. Hogy melyik a számunkra megfelelő tápsó, tapasztalt kollégáktól tudakoljuk meg.

    Megoldás: Válasszunk olyan tápsót, amiben a vas a növények számára jobban felvehető



  • Rossz a tápanyagok aránya


Túl alacsony a vas koncentrációja.

Az is előfordulhat, hogy bár megfelelő minőségű tápoldatot adunk, egyszerűen keveset adunk belőle a többi tápanyaghoz képest, is kialakul a valódi vashiány, amikor minden más tápanyagszint rendben van, csak a vasból van kevés.

Megoldás: A valódi vashiány kezelése egyszerű, emelni kell a vasat tartalmazó tápsó adagját. Első körben a heti adagot érdemes +20%-al emelni. Tehát ha eddig 10 ml-t adtunk hetente, adjunk 12-t, ha 15 ml-t, akkor pedig 18 ml az emelt adag. Bármilyen adagot is adunk ml-ben, ha 1,2-vel megszorozzuk, megkapjuk a +20%-os adagot.

Egy cikk a szimpla vashiányról: 
 Esettanulmány: Vashiány megjelenése Alternathera reinecki-n, és a tápanyag-szinergizmus jelentősége














Antagonista elemek túlsúlyban vannak. (sűrűbb eset)



A vas antagonistái (az antagonista egy olyan elempár, ami meggátolja egy másik elem - itt a vas - felszívódását): foszfát, cink, réz, mangán, kalcium.

Ezek közül leggyakrabban a foszfáttal "veszik össze", ritkábban a kalciummal.



Hogyan tudjuk eldönteni, hogy "valódi" a vashiány, vagy egy másik elem van túlsúlyban? 


Ránézésre lehetetlen, csak is a tápozásból, és az akváriumban lévő tápok mennyiségét befolyásoló, egyéb dolgok ismeretében tudunk találgatni. 

A tapasztalatok alapján annyi biztos, hogy a legtöbb tápsóból, a gyártó által javasolt adagját követve ritkán alakul ki szimpla vashiány(ettől függetlenül előfordulhat). Egy viszonylag biztos jele az antagonizmusnak, ha a fent említett 20%-os emelést megejtjük (közben semmi más nem változtatunk), és a vashiány semmit sem javul.

Ez azért van, mert az antagonizmus során bár jelen van a vízben a tápanyag, de a növény nem tudja felvenni, ilyenkor egy 20%-os emeléstől sem fogja tudni sokkal jobban felvenni, így a vashiány tünete megmarad. Ilyenkor nem érdemes próbálkozni további emelésekkel, más oldalról kell megközelíteni a problémát.

Ha tudunk vízparamétereket mérni, könnyebb a dolgunk. A tapasztalataim szerint a következő értékeknél, "átlagos" pH értékek esetén (7-8 között) nem szokott hiánytünet kialakulni a legtöbb növénynél(Mivel a növények különböző módon képesek a tápanyagok felvételére, fajfüggő az ideális arány):

  • nitrát: 12-17 ppm (mg/l)
  • foszfát 0,8-1,2 ppm (mg/l)
  • kálium 10-15 ppm (mg/l)
  • vas 0,05-0,1 ppm (mg/l)

Kiemelném, hogy itt ne a számok abszolút értékét nézzük, hanem az arányukat. Ennél alacsonyabb és magasabb koncentráció mellett is tudnak fejlődni a növények, az arány a fontosabb! 

Ha a vas esetleg mérhetetlen lenne, akkor jó ötlet a vasat tartalmazó tápsó emelése. De ha esetleg mérhető a vas, vagy maximum 0,1-0,2 körül van, és a foszfát 2-3, esetleg még több ppm koncentrációjú, gyanús, hogy foszfor általi antagonizmustól jelent meg a vashiányunk.



Megoldás: csökkentsük a foszfor koncentrációját. Ha van a csapvízben, akkor hígítsuk a csapvizet RO, vagy egyéb lágy vízzel, ha pedig az akváriumban keletkezik sok, cseréljünk gyakrabban vagy nagyobb mennyiségű vizet, vagy adagoljunk kevesebb foszfort tartalmazó tápsót ("makró táp").  Erről az esetről ez az esettanulmány számol be: Esettanulmány: Foszfor antagonizmus okozta vashiány Lobelia cardinalis 'mini'-n. Esetleg ha külön foszfort tartalmazó tápot adagolnánk, csökkentsük a mennyiségét, vagy hagyjuk el.

Figyelem! Ha valódi vashiányunk van, és nem foszfát antagonizmus, akkor a foszfát csökkentése nem fog segíteni.

Kemény vízben, ahol magas a kalcium szintje, szintén nehézkesebb a vas felszívódása, az ionantagonizmus miatt, de a gyakorlatban ritkán okozza a magas kalcium szint a vashiányt. (fordítva sűrűbben fordul elő, de erről a kalciumhiányról szóló cikkben fogok írni bővebben). Ha a kemény víz miatt akadozik a vasfelvételünk, lágyítani kell RO, kevertágyas gyanta, esővíz, stb. segítségével.




A szinergista (támogató) eleme hiányzik. (ritkább eset)


A vas támogató eleme a kálium, tehát ami segíti, sőt feltétele a felvételének. ha nincs elegendő kálium, vagy nem tudja a növény felvenni, akkor is kialakulhat vashiány. Ez a ritkábbik tünet ok, mivel általában a "mikró" és a "makró" tápsókkal is adagoljuk a káliumot, elég nagy mennyiségben, mivel makroelemről van szó. Fordítva sűrűbb esetekben fordul elő, tehát vashiány hatására káliumhiányt tapasztalunk, de erről is egy másik cikkben lesz jó.

Megoldás: Nagyon ritka ez az eset, így a megoldást ne ezzel kezdjük. Ha még is erre gyanakszunk, a káliumot tartalmazó tápsóval emeljük meg a koncentrációját. 



  



A növényes akvárium és a víz keménysége



A víz keménysége szempontjából itt Európa közepén igen szerencsétlen helyzetben vagyunk. A világátlag szerint a mi csapvizeink extrém keménynek számítanak, átlagban 10-30 nk az összkeménység, de előfordulnak ennél magasabb értékek is.

Még így elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni a kemény és a szikes víz közötti különbséget. A víz keménységét okozó anyagokon kívül(kalcium és magnézium karbonátok[KH] és kalcium és magnézium kloridok, szulfátok[GH]), előfordul a csapvízben nátrium-karbonát(NaCO3), és nátrium-hidrogén-karbonát(NaHCO3) is, ezeket nevezzük szikességet okozó sóknak. Azért tárgyalom ezt a témát egy keménységgel kapcsolatos cikkben, mivel sajnos a magas keménységgel együtt ez is gyakori paraméter a csapvizeinkben, másrészt azért, mert ugyanúgy a keménység tesztekkel tudjuk kideríteni a jelenlétét és a mértékét.


A szikes víz két fő dolog miatt káros a növényekre nézve:

  • A nátriumion az összes többi pozitív ion felvételét gátolja, így relatív tápanyaghiányt idézhet elő, de nem növényi tápelem.
  • A szikes vízben lévő nagy mennyiségű HCO3- ion a pH-t a lúgos tartományba tolja el , ahol néhány tápanyag felvétele már nehézkesebb(2. ábra) , és a szabad CO2 koncentrációja is lecsökken(1. ábra - CO2(aq)), (viszont ez a jelenség csak a CO2 nélküli akváriumokban jelentős). Ez azért gond, mivel a szén vízben előforduló formái közül a szabad CO2 a legkönnyebben hasznosítható a növények számára, míg a HCO3 felvétele már energiaigényes folyamatok által valósul meg, így kedvezőtlen a növények számára. 


    A 2. ábrán látható két piros vonal egy "normális", lágyabb vizű-(bal oldali), és egy szikes víz tipikus pH-ját szemlélteti (jobb oldali). Az adott tápanyag felvételét szemléltető zöld sáv vastagsága adja meg a felvétel mértékét. Meg kell jegyeznem, hogy előfordulhat magasabb ph is a szikes vizek esetében.



1. ábra
https://commons.wikimedia.org/wiki/
File:Carbonate_Bjerrum.gif




















2. ábra
https://www.agroinform.hu/kerteszet_
szoleszet/egy-tapelem-melyrol-tudni-sem-
akarunk-32348-001































Hogyan derül ki, ha szikes a vizünk? A kereskedelemben kapható keménység tesztek által. Két paramétert szükséges mérnünk, a változó-(KH), és az összkeménységet(GH). "Normális" esetben a KH:GH aránya 1:2-höz, de mindenféle érték és arány előfordul a csapvizeinkben. A szikes vizet onnan ismerjük fel, hogy a KH legalább akkora, mint a GH, de inkább magasabb értéket is mérhetünk nála.
Ez ugye nem lenne lehetséges a keménység definíciója alapján, hiszen az összkeménység magába foglalja a változó keménységet, de a KH tesztel nem közvetlenül a KH-t mérjük, hanem az úgynevezett lúgosság paraméterét, és abból számítja át nekünk a gyártó a kapott értéket a KH-vá. A lúgosságot viszont nem csak a változó keménység sói emelik, hanem a szikességet okozók is. Magyarul szólva becsap minket a szikesség, de nekünk ez fontos információval szolgál.

Megmértük a csapvizünk KH és GH értékeit, mi a teendő? Már akkor is, ha a KH:GH 1:1,  érdemes javítani a vizet, de ha 2-3-mal, vagy még több nk-val nagyobb a KH, mint a GH, akkor ebben a cikkben vázolt megoldáshoz érdemes folyamodnunk. Ha a KH több, mint 10-el nagyobb, mint a GH, tehát például a GH 4, a KH 16, akkor a lágy vizet már nem igazán érdemes keverni a csapvízzel, ekkor "nulláról" érdemes a vizet felkeverni megfelelő keménységűre.



Ha "csak" kemény a vizünk, tehát a KH GH aránya közelít az 1:2-höz, de viszonylag magas értéket mutat, akkor már sokkal jobb a helyzet, mintha szikes lenne a csapvizünk. Egy 10 nk KH 20 nk GH keménységű vízben még viszonylag könnyű szép növényeket nevelni.

A kemény vízre is igaz, hogy magasabb a pH-ja, mint a lágyabb vízé,, hisz a magas KH-val együtt jár a magasabb oldott kalcium-, és magnézium karbonát tartalom, tehát ugyanúgy HCO3-ot adnak a vízhez, de ennek mértéke elmarad a szikesség esetén fennálló szinthez képest. A kalcium és a magnézium viszont növényi tápanyag, így nem érdemes rájuk haragudni úgy, mint a nátriumra, ami nem tápanyag, de sokkal nagyobb káros hatással bír, mint a fent említett két, valódi keménységet okozó anyag.

Mivel a kalcium és a magnézium növényi tápanyag, beleszólnak a tápanyagok arányába és felvételébe is. A tápanyagok kölcsönhatásait a következő ábra szemlélteti(3. ábra):



3. ábra
http://zsotyi.blogspot.hu/2016/05/hasznos-utmutatok.html




















Láthatjuk, hogy mint bármelyik másik a tápanyag, a kalcium és a magnézium is kölcsönhatásban áll a többi tápanyaggal. Túl magas szintjük, ami a kemény vízben fordul elő, ugyanúgy gátolhatják más elemek felvételét. Vannak azonban olyan növények amelyek kevésbé, és vannak olyanok, is amelyek jobban tűrik a keményebb vizet. Ez a jelenség nagymértékben összefügg azzal, hogy a természetben milyen keménységű vízben tenyésznek, illetve az adott faj alkalmazkodó képességével. 

Milyen összkeménységű vízzel nem kell még törődnünk? 10-20 nk GH még nagyon sok növény számára bőven benne van az ideális kategóriában, 20-30 között már érdemes gondolkodnunk a lágyításon, 30 nk GH felett pedig már egyre kevesebb optimálisan fejlődő fajt találunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy ilyen keménységű akváriumban nem lehet szép növényeket nevelni, például a valliznéria, vagy a hólyagos vízikehely és egyéb Cryptocoryne-ok és a legtöbb Echinodorus faj gond nélkül növekszik ilyen keménységű vízben is.




Ha csak szimplán szeretnénk kedvezni a növényeinknek, vagy a keménységre igényes növényeket szeretnénk tartani, akkor viszont el kell gondolkodnunk a vizünk lágyításán. Ezt a következő módokon tudjuk megtenni:

  • RO szűrő - legjobb hosszútávú megoldás
  • Kevertágyas műgyanta - olcsó, de macerás
  • esővíz - ez egy kicsit rizikós lágyítási mód a lehetséges szennyezőanyagok miatt
  • flakonos ioncserélt víz - drága, de készen lehet venni a boltban, kis akváriumoknál opció lehet.



  • fagyasztásos vízlágyítás - nagyon macerás és időigényes
  • trisós vízlágyítás - foszfátot rakunk vele a vízbe
  • oxálsavas vízlágyítás - veszélyes is lehet, pontos pH mérő alap hozzá





Mennyire lágyítsunk? A KH értékét legalább 2-es, de inkább minimum 3-4 nk értékre kalkuláljuk, míg a GH értéke értelemszerűen kb. a duplája, tehát 4, illetve 6-8 nk. Ha CO2-t is adagolunk a vízbe, érdemes a KH-t legalább az 5-ös nk értéken tartani a túl alacsony pH elkerülése érdekében.



Ezzel azt érjük el, hogy:

  • A kalcium és magnézium szintjét csökkentjük, ezzel más tápanyagok felvehetőbbé válnak(3. ábra)
  • A pH csökkenésével szintén javul egyes tápanyagok felvehetősége(2. ábra), és a szabad CO2 is nagyobb koncentrációban lesz elérhető a növények számára, ha nincs mesterséges adagolás (1. ábra).



A lágy víz esetében érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a folyékony tápsókban a kelátkötéssel védett vas alacsonyabb pH-n a növények számára sokkal jobban hasznosítható. (4. ábra) A jobb vasfelvétel a piros növények erősebb színéhez hozzájárul.




4. ábra
https://manicbotanix.com/chelates-in-hydroponic-solutions/























Ezek mellett miért lehet jó, ha lágyítjuk a vizet? A csapvízben esetlegesen előforduló, nem kívánatos anyagok koncentrációját is csökkentjük ezáltal. Ezek a "szennyezők" a következők lehetnek: nitrát, foszfát, oldott szerves anyag, nehézfémek, oldott vasIII vas-hidroxid(rozsdás szín).











Esettanulmány: Foszfor antagonizmus okozta vashiány Lobelia cardinalis 'mini'-n.


Ebben az esettanulmányban egy egyszerű vashiány kezelését láthatjátok és olvashatjátok, de a megoldás megszületése nem a vas szintjének emelésével történt meg, hanem a foszfor, mint antagonista pár csökkentésével.

A 63 literes akváriumomban, ahol 1 pumpa TF planter és 2 pumpa TF makrót adtam, ezt a tünetet fedeztem fel(előtte 1-1 ment):










És ezeket mértem. A foszfát saccra olyan 1,5-2 ppm. A vasat nem mértem, de a planter adagolás alapján 0,1-0,2 ppm körül lehetett.














Viszonylag könnyű felismerni, hogy vashiány, mivel az új levelek halványabbak, mint a régebbiek. Ez után azon kezdtem el agyalni, vajon mi történhetett. Eddig rendben volt 1-1 pumpánál, de amint megemeltem a makroelemek mennyiségét, többek között a foszforét, megjelent a vashiány. Ugye a makrótáp emelésével megnöveltem a két másik makroelem mennyiségét is, tehát a nitrogénét és a káliumét is. A nitrogén nincs kölcsönhatásban a vassal, így annak a mértéke nem befolyásolja a vas felvételét. A kálium pedig szinergista elem, tehát feltételei egymás felvételének. Tehát maradt a foszfor, mint bűnös.





Az elmélet szerint jártam el: A makroelemeket tartalmazó tápsó mennyiségét visszavettem 1 pumpálásra naponta, és láss csodát, ez történt:
























Mit látunk? A Lobelia cardinalis 'mini' a vashiányos levelei helyett újra elkezdett szép, üdezöld leveleket hozni. A makróelem mennyiség visszavételével, konkrétan a foszforra gondolva, a vas felvétele nagyobb mértékben megvalósulhatott, ennek a hatásait látjuk a képen.

Az esettanulmány alatt a beadott vas mennyisége változatlan volt, mindössze annak felvehetősége változott, a foszfát, mint antagonista pár mennyiségének növekedésével, majd csökkenésével.

A következő időszakban a növény továbbra is az egészséges zöld leveleit hozta:








Köszönöm, hogy elolvastad!



Keresés a tartalomban

Kérdésed van?

Név

E-mail *

Üzenet *