Keresés a tartalomban

Bevezetés a "low-tech" nano tengeri akvarisztikába


Előszó


Ebben a cikkben csupán egy kis segítséget szeretnék nyújtani a leendő tengeri akvaristáknak. Nem célom a téma minden részletre kiterjedő átrágása, csupán egy kis ízelítőt, és a költségek (időben és pénzben) átlátását tűztem ki célul.


Saját akváriumom







Bevezetés

A tengeri akvarisztika sokak fejében úgy él, -jogosan- mint az akvarisztika legbonyolultabb, legdrágább ágazata. Ez így rendjén is van, de mint szinte az akvarisztika összes válfajában, itt is lehetőségünk van több módszer között is választani.

Ebben a cikkben szeretném felvázolni - a low-tech növényezéshez hasonló módon - a tengerizés legegyszerűbb, legolcsóbb típusát, a "low-tech" nano tengeri akvarizálást. A low-tech itt azért van idézőjelben, mivel az édesvízben megszokott, ugyanezen név alatt futó ágazathoz képest ez a válfaj alapvetően - kicsit - bonyolultabb. Kezdő akvaristák számára a tények ismeretében nem a tengeri akvarisztikával ajánlom a hobbi elkezdését, hiszen a sósvízi élőlények alapvetően szűkebb környezeti paraméterek mellett érzik jól magukat, inkább a legalább 2-3 éves édesvízi előéletű akvaristák számára javaslom a szakág művelését.

A cikk során sorbavesszük a feltétlen szükséges eszközöket, és azokat, amik "csak plusszt" adnak hozzá a hobbinkhoz, illetve az anyagi részére, illetve a fenntartással kapcsolatos dolgokra is kitérek a nano tengeri akváriumokkal kapcsolatban.



A nano tengeri akvárium előnyei


Először is, mit értünk nano tengeri akvárium alatt? A definíció egyszerű, 100 liter alatti térfogatú akvárium. Jó kérdés, miért kétszer nagyobb a nano felső határa az édesvízben megszokotthoz képest. Azért, mert a tengeri akváriumban - ahogy említettem is - sokkal érzékenyebb élőlényeket gondozunk, amelyeknek leheletnyivel, még a legkevésbé érzékenyebbeknek is, több "puffer", nagyobb víztérfogat szükséges a stabil paraméterek (hőfok, sósűrűség stb.) fenntartásához.

Hogyan kapcsolódik össze a nano (kis méretű akvárium) és a low-tech, tehát az alacsony technikai felszereltséggel, alacsonyabb kezdeti-, és fenntartási költséggel működő akvárium? A nagyobb (legalább 2-300 literes) akváriumok üzemeltetése alapvetően más, mint a kisebb, nano akváriumoké. A vízcsere a kisebb akváriumoknál komoly fegyvertény, sok gondot meg lehet előzni vele, amit anélkül csak komolyabb szaktudással és nagyobb költségek árán - gondolok itt a mikroelemek pontos, gépekkel történő mérésére - valósulhat meg. 100 liter alatt, azt tekintve, hogy a szakemberek a legalább kéthetente történő 20%-os vízcserét javasolják, lényegesen egyszerűbb a kivitelezése és a pénztárcánkat is jobban kíméli ez a méretkategória.


A másik tény tárgyalása előtt, amiért még low-technek nevezhetjük a módszert, egy kicsit tekintsük át milyen élőlényeket tarthatunk egy tengeri akváriumban, amelyek nagymértékben befolyásolják az akvárium költségét és gondozását.
Ami a növényes akváriumban a növény, az a tengeri akvarisztikában a korall és az anemóna. A korallokat három fő csoportja oszthatjuk: rövidpolipú kőkorralok, hosszúpolipú kőkorallok, és lágykorallok. Ezek közül, ami számunkra számításba jöhet, azok azok a kis igényű(telepes) anemónák és a lágykorallok (és egyes szarukorallok). Ez azért van, mert ezek az élőnyek, a vízben lévő "fogyóeszközöket", legnagyobb mértékben a kalciumot és egyéb karbonátokat csak igen lassan építik magukba. Ezzel annak adagolását szükségtelenné teszik hosszabb távon, a kétheti, havi vízcserével maradéktalanul pótoljuk.


A nano tengeri akvárium kezdeti költségei

A tengeri akvarisztikával kapcsolatos ellenérzések kétféle tényezőből adódhatnak. Az egyik az, hogy nagyobb rutin szükséges hozzájuk, illetve a magasabb anyagi befektetés szükségessége.


Most vegyük át egy tengeri akvárium kezdőköltségét, mivel tapasztalataim szerint ez az első kérdés, amit a leendő tengeri akvarista feltesz, jogosan. Alapvetően egy high-tech növényes akvárium beüzemelési költségére számítunk még egy low-tech nano tengeri akvárium esetén is, persze mint minden, ez is függ a tartott élőlények számától és típusától, és az akvárium tényleges nagyságától.

Hogy minél "élethűbb" legyen a felvázolás módja, megosztom veletek a saját, példaként felhozandó akváriumom kezdeti költségét, egyéb kiegészítőkkel, amik szükségesek lehetnek, tehát a lenti lista úgy értendő, hogy minden szükséges dolog benne van, ami egy hosszabb üzemeltetés során szükséges lehet. Ezen eszközök száma, ha legalább havonta, esetleg hetente meg tudunk látogatni egy szaküzletet, lényegesen redukálódhat.
(74 liter)






Természetesen a fenti lista csak egy lehetőség a számos közül, az egyszerűség kedvéért ezen alapulva vezetjük végig, csupán néhány alternatívát említek meg, a főbb szempontok mentén haladva.



Az akváriumot hátsó szűrőrekeszesre javaslom elkészíteni, lacobell(fekete) üveggel elválasztva az esztétikai szempontok miatt(nem fog látszódni a hátsó rekesz). Ebben helyet fognak kapni a szűrőanyagok, a felnyomópumpa, a fűtő, és esetlegesen a fehérjelehabzó. Kis akváriumok esetén véleményem szerint még fölösleges(persze nem elvetendő) az alsó technikai tartály("szűrőakvárium") alkalmazása.

Az élőkő fontos eleme a tengeri akváriumnak, nem csak hogy igazán élethű a rajta lévő vörös mészalga miatt, de a biológiai szűrésben is vastagon kiveszi a részét. Borsos ára miatt opcionálisan keverhetjük fele-fele arányban szárazkővel.(tipp: kezdetben a szárazkő nagy mennyiségű foszfátot engedhet a vízbe, ennek elkerülésére foszfátlekötő anyagot alkalmazhatunk az első hetekben)

Világítás. Ezen LED lámpák használatával 40-42 lm/l fényerőt tudtam elérni.(1050 lm x 2 osztva ~50 literrel) Tapasztalataim szerint ez a fényerő bőven elegendő a lágykorallok, és kis igényű anemónák tartására(Rhodactis sp., Xenia sp. stb.). Hasonló eredmény érhető el egy 2 x 24-es tengeri csövekkel felszerelt, példaként említve egy Odyssea armatúra használatával is, ekkor egy néhány ezret lehúzhatunk a bekerülési költségből, viszont a az armatúrában lévő kék csövet félévente, legkésőbb évente érdemes cserélni.

Áramoltató. A tengervíz hullámzását kell imitálnunk, szükséges a nagy áramlás biztosítása, erre szolgál a kizárólag a víz keringetésére alkalmas áramoltató pumpa.

A Seachem Purigen és az aktívszén együtt hivatott részben a fölöző esetleges hiányát pótolni, illetve az aktívszén még ez mellett hivatott a korralok mérgező anyagait felvenni, amit egymás ellen bocsátanak a vízbe.(kompetíció)

Az RO elven működő szűrő a tengeri akvarisztika egyik alapja. Használatával elkerülhetjük a csapvízből bekerülő szennyezőanyagok(nitrát,foszfát, réz, stb.) bekerülését az érzékeny élőlényeket tartalmazó nano tengeri akváriumunkba. Természetesen, egy kereskedésből is beszerezhetjük a megfelelő vizet, ekkor a kezdeti költség lényegesen csökken, míg a fenntartási költség enyhén növekszik. (a fenti listából saccra lehúzhatunk 25-30 ezer forintot)
Alternatívája a kevertágyas műgyanta, édesvízben széleskörűen használt, bővebben nem térnék ki a használatára.

Szintetikus tengeri só. A logika azt mondja, ha a bioboltban veszünk "bio" tengeri sót, az tökéletes lesz tengervizes akváriumba is. A valóság sajnos nem ez, ezek a sók anno kicsapódtak, visszaoldódáskor a különböző pH és oldékonysági viszonyok miatt nem fogják visszaadni az egykori tenger összetételét. Ennek okán használunk direkt a célra kifejlesztett, az élőlények eredeti élőhelyének kémiai összetételéhez hű sókeverékeket.

Refraktométer, magyarul sűrűségmérő. Alapfelszereltség, ezzel mérjük az akváriumunkban lévő sókoncentrációt. A helyes érték 1024-1025. Ezt is elhagyhatjuk, ha legalább havonta egy szakkereskedésben megnézetjük az akvárium vizének sósűrűségét. ( mínusz cirka 10-15 ezer forint)


Felnyomópumpa. (feladata az utolsó szűrőrekeszből a víz visszajuttatása az akváriumba) Fontos megemlíteni, hogy hosszabb távon csak azokat a pumpákat használjuk, amik alkalmasak a sós vízben történő működésre. Ezeket általában a gyártó kiemeli a dobozon, jól látható helyen.

A fűtő kimaradt az árajánlatokból, a költsége 3-4 ezer forint. Ez mellett szükségünk lesz egy pontos hőmérőre is(digitális).

A fenti összeg, ha legalább 2-3 hetente meg tudunk látogatni egy szakkereskedést, cirka 100-110 ezer forintra redukálódik.



Hogy a kezdeti költségeket méginkább átlássuk, megosztok még egy árajánlatot, egy másik lehetséges összeállítású nano tengeri akváriummal kapcsolatban is. Itt már kihagytam a nem feltétlen szükséges dolgokat, illetve a lámpa egy Odyssea 2 x 24 armatúra lett, és kapott az akvárium egy akasztós fehérjefölözőt is, illetve kikerült a hátsó szűrőrekesz:
(Szintén 74 literes)





Ennek az összeállításnak az előnye a fölöző, hátránya a viszonylag sűrűbb csőcsere(fél - egy év). A fölözővel még a bomlás előtt eltávolítjuk a fehérjéket, így kevesebb anyag tud továbbalakulni nitráttá, ami alacsonyabb szintet eredményezhet.



A rutinfeladatok, és azok költsége


Most, hogy átbeszéltük egy nano tengeri akvárium kezdeti költségét, térjünk rá a havi fenntartási munkálatokra és költségekre.


Mik a rutinfeladatok?
Havi szinten 2 vízcsere(20%), az aktívszén cseréje, purigen regenerálása(telítődése lehet hosszabb idő is). Heti szinten üveg algátlanítás, heti kétszer a perlonvatta cseréje, a szűrőszivacsok (ha vannak) átmosása. Napi szinten pedig az elpárolgott ozmóvizet (precízen, mindig ugyanaddig töltsük) kell pótolni illetve a halakat, garnélákat, korallokat etetni.

Tesztelni kell-e? Ha megcsináljuk a kétheti 20% kötelező vízcserét, és nem tartunk a meszet nagy mennyiségben beépítő korallokat, nem kardinális kérdés. A sósűrűséget havonta szükséges ellenőrizni, de ha csak az elpárolgó vizet pótoljuk, és havonta megcsináljuk a részleges vízcserét, nem szokott elmászni.
(ezek ellenére érdemes minden fontos értéket (Ca, Mg, KH, NO3, PO4) legalább pár havonta ellenőrizni)

Mit jelent ez forintban? kb. 100 literes akvárium esetén mindennel együtt(áram, halkaja, ozmó, vízcsere stb) kb. havi 3-4 ezer forintra jön ki. Tételesen nem írnám fel, hiszen a konkrét díj beszerzési forrástól, a használt eszközök típusától függően is változik.







A nano tengeri akváriumokban tartható állatokat(korallok, anemonák, halak, garnélák, csigák, stb) és makroalgákat a következő cikkemben tárgyalom.

A vízi növények tápanyaghiány jelenségeinek elméleti áttekintése




Az alább olvasható cikk egy jelenleg is készülő, nagyszabású youtube blog-videó előfutára. Fogyasszátok algamentesen.

Nos, először is, mikor beszélhetünk tápanyaghiányról? Azt a jelenséget értjük alatta, amikor a növény számára egy tápelem az anyagcsere folyamatok során hiányzik, aminek feltétele, hogy az adott elem eszenciális(valóban szükséges) legyen.

Ez a hiány kétféle lehet: valódi hiány, mely során az adott tápelem az alacsony koncentrációja miatt nem elégségesen felvehető a növény számára.A második eset a relatív hiány: Az adott tápelem koncentrációja megfelelő a növény környezetében, de egyéb okok miatt az nem felvehető számára. Ez lehet a vas esetében a magas pH vagy akváriumban a rossz minőségű kelát, vagy más elem túlsúlya(ionantagonizmus).

Az, hogy a növényen látható fiziológiai elváltozás valódi, vagy relatív hiány, nem eldönthető kérdés a környezeti paraméterek ismerete nélkül. (ergo tök ugyanúgy néz ki a kettő)



Emítsünk pár szót a tápanyagokról, és azok arányáról, kölcsönhatásairól.

A növény számára esszenciális tápanyagok mind-mind fontos funkciót töltenek a növény élettani folyamataiban. Elmondhatjuk nagy vonalakban, hogy a foszfor főként a gyökérfejlődésért felel, míg molekulaszinten az ATP-t alkotja(ez egy, az energiaháztartásban kulcsszerepet játszó molekula) a nitrogén a talaj feletti hajtások fejlődéséért, molekulaszinten a fehérjék fontos alkotóeleme, a kálium pedig részt vesz minden sejtszintézisben. Ez az akváriumban a három fő makroelem.

Tehát minden egyes tápelemnek fontos feladata van a növényben. Ezek után érthető, hogy igen látványos külalak-elváltozást tapasztalhatunk egy-egy elem relatív vagy valódi hiányakor.


Tehát, hogyan alakul ki a valódi, illetve a relatív hiánytünet?
Elsőként érdemes megemlítenünk a tápanyagok kölcsönhatásait. Kétféle létezik: szinergizmus és antagonizmus. A szinergizmus során két tápanyag egymás felvételét elősegíti, ilyenkor az egyik relatív túlsúlya nem gátolja a párjának felvehetőségét. Ezekből a kölcsönhatásokból viszonylag kevés létezik.

A másik csoport az antagonizmus jelensége. Az egyik tápanyag relatív túlsúlya gátolja antagonista párjának felvehetőségét, ezzel a növényt lassabb növekedésre, hiánytünet produkálására kényszerítve.

Az imént említett jelenségekre így a tápanyagok helyes arányának elmélete teszi fel a koronát: Sokkalta inkább fontosabb a tápanyagok megfelelő aránya, mint azok abszolút mennyisége!


Ezek után térjünk vissza a valódi, illetve relatív tápanyaghiány jelenségeihez. A megértéshez az arányok átlátása a fontos, a tápanyagok mennyiségét a sematikus ábrán szándékosan nem jelöltem.


Mikor alakul ki a valódi tápanyaghiány? Ahogy az alábbi ábrán is látható, amikor az adott tápelemek közül az az egy tápelem koncentrációja alacsonyabb, mint amit többi tápelem koncentrációja "megszab".
Tehát minden más tápelem értéke és aránya rendben van, de az az egy elem koncentrációja túl alacsony, tehát arányaiban kevesebb van belőle, mint kéne.






Relatív tápanyaghiány akkor alakul ki, amikor egy adott tápelem koncentrációja a többi tápelem koncentrációjához viszonyítva feleslegben van. Ekkor az adott elem antagonista párja nem képes a növénybe elegendő mértékben bejutni, így tápanyaghiány alakul ki. Mivel itt nem azért van tápanyaghiány, mert az egyikből kevés van, hanem a másikból sok, nem valódi, hanem relatív tápanyaghiánynak hívjuk.
Például, tegyük fel a barna oszlop a foszfor. Túlsúlyakor például vashiány alakulhat ki még akkor is, ha a vas egyébként megfelelő koncentrációban és felvehető formában jeéen van a növény környezetében.





Az egyes esetek a valóságban általában bonyolultabbak, mivel több, párhuzamos antagonizmus is megvalósulhat, illetve a szinergista("támogató") elem hiánya is nehezítheti egyes tápelemek felvételét, relatív hiánytünet kialakulására kényszerítve a növényt.


A szinergizmusokat és az antagonizmusokat összefoglaló ábrát lent láthatjuk. A magyar fordításért és a közzétételért köszönet Zsotyinak( http://zsotyi.blogspot.hu/ )









Egy konkrét, akváriumi példa: A további, képes példákat a youtube-videómban teszem közzé!









Öreg levelek sárgulása, satnyulása: Nitrogénhiány tipikus tünete. A mérési eredmények nyugtázása után nyilvánvalóvá vált a konkrét eset. A nitrát szintje kb 8 ppm volt, a foszfáté kb 2-3 ppm. A vas és kálium értékét nem mértük, a tápsó összetételéből fakadóan biztosan nem azok valódi hiánya jelenhetett meg( és a növényem sem azt láttuk).
A nitrát-foszfát aránya tehát kb. 8:2. A megfelelő arány kb 15:1.
Annak tudatában, hogy a relatíve sok foszfor "lenyomja" a nitrogént, nyilvánaló, hogy relatív nitrogénhiányról beszélhetük a képen látható konkrét esetben.

A diagnózist alátámasztandó egy új, foszforban szegényebb(egészen pontosan optimális arányban jelenlévő) tápsóval helyettesítettünk a gondot okozót.








Az eredményre mindössze kb. 3 hetet kellett várni.



















A "kísérlet" alatt semmi más nem változott meg, csak is a tápelemek aránya. A foszforé csökkent, a nitrogéné nőtt, és a kezelés bevált. Immáron a növény(Pogostemon helferi) alsó levelei is sokkal egészségesebb képet mutatnak.

Ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy a tápanyagok aránya, és nem az abszolút mennyiségük a fontosabb.






Köszönöm a figyelmet. További képek és esetek a közeljövőben elkészülő youtube-videómban lesznek hallhatóak és láthatóak. (A videoblogomat a jobb oldali linken érhetitek el)



Források(és egyben ajánlott irodalom)

-http://perefert.hu/tapelemek-szerepe-a-noevenyek-eletteni-folyamataiban-es-termeskepzesben-szakmai-szemmel-0
http://www.agroinformszaklap.hu/cikkek/agroinform_szaklapban_volt_cikkek/tapanyaghiany_vagy_a_tapanyagok_rossz_hasznosulasa
http://www.nigro.hu/2008/12/13/vizinovenyek-tapanyaghiany-tunetei/
http://zsotyi.blogspot.hu/2010/08/jobol-is-megart-sok-tapanyag.html







Az akvarisztikával kapcsolatos kémiai alapfogalmak és összefüggések

A téma megírásának a gondolata már régóta ért bennem, e téma kitárgyalásának a szükségességét sokfelé tapasztalhatjuk.
Aki komolyabban beleásta már magát az akvarisztikába, rengeteg olyan fogalommal találkozhatott ez idő alatt, amihez sajnos nem elég a "józan paraszti" ész, hanem megfelelő alapképzettség szükséges hozzá, úgy is mondhatjuk, hogy az akvarisztika lassan, de biztosan önálló tudományággá fejlődik a kémia-biológia(biokémia)-áramlástan-(stb.)tudományok határterületén.

Ebben a cikkben(és a később ehhez a cikkhez készülő youtube-videóban) szeretném kitárgyalni az akvarisztikával kapcsolatos kémiai alapfogalmakat.

A fogalmakat hosszabb megfigyelés alapján gyűjtöttem össze, viszont ha kimaradt valami, jelezzétek nyugodtan. Hangsúlyozom, hogy a hobbi megértését segítő alapfogalmak tisztázását tűztem ki célul, mélyebb, kémiai összefüggésekbe nem "másznék" bele ezen cikk keretein belül.

A fogalmakat szándékosan korlátozottabb szakmai nyelvezettel próbálom átadni, hiszen a cikk célja pont azon akvaristáknak íródott, akik nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel.




Ion - A vízben úszkáló, töltéssel rendelkező kis részecskék. A töltésük ugye negatív és pozitív lehet, a töltésük az elektronok számától függ.
kation - pozitív töltésű ion elnevezése
anion - negatív -//-

Elektron - Az atom ugye úgy épül fel, hogy atommag + "elektronfelhő". Az elektron kering az atommag körül, a kémiai reakciókban legtöbbször az elektronok vesznek részt, azok egyik atomról a másikra ugrálása miatt megy végbe a reakció.

Kémiai reakció - Amikor két - vagy több - résztvevőből lesz egy, vagy több másik résztvevő. Ha például szén-dioxid(CO2) oldunk vízben(H2O), lesz belőle szénsav(H2CO3).

Miért megy végbe egy kémiai reakció - mert úgy energetikailag stabilabb állapotba kerülnek a résztvevők. Csökken a potenciális energiájuk. Így érthetőbbé válik, miért vannak stabil és kevésbé stabil vegyületek. Stabil vegyületek például a nemesgázok (argon, xenon, stb), instabil vegyület például a hidrogén-peroxid, ami az oxigéncseppekben van.

Vegyjel - Például K, N, P egy egy kémiai elemet jelölünk így rövidítve.(egy vagy két betűvel)

Vegyület - több atom vagy ion által alkotott anyag.  Pl. H2O - két hidrogén, egy oxigén

Képlet - a kémiai vegyületek rövid neve. Konyhasó például NaCl, vagy is nátrium-klorid. Információt ad az összetételről illetve az összetevők arányáról.

Vízkeménység - A vízben lévő kalcium és magnézium vegyületek mennyiségét jelöli a fogalom. Létezik állandó, változó, és összkeménység. Változó(KH) + állandó = összes(GH)

Változó keménység(karbonát keménység) - jelölése: KH, mértékegysége az nk, ami a német keménységi fokot jelenti. Létezik még pár mértékegység, de nálunk a német terjedt el. A kalcium és magnézium karbonátokat(-CO3) és hidrokarbonátokat(-HCO3) soroljuk ide. Például kalcium-karbonát(CaCO3), magnézium-karbonát(MgCO3).

Állandó keménység - a kalcium és magnézium forralásra nem kicsapódó vegyületei, főként kloridok(-Cl) és szulfátok(-SO4)

Összkeménység - Sokan ezt nevezik "NK"-nak, ez egy félreértésen alapul. Az nk egy mértékegység, nem a keménység egyik fajtája. Jele a GH. Az összes kalcium-, és magnéziumvegyület ebbe tartozik bele, bármilyen anionnal(negatív töltésű ion, például Cl-) kapcsolódva.

Hogy lehet néha magasabb a KH, mint a GH, mikor az GH az összes keménység?
Úgy, hogy a teszttel nem egy-az egyben a KH-t mérjük, hanem egy másik fogalmat, a lúgosságot(erre visszatérek később), és ezt más vegyületek is befolyásolják. Például szikes víz esetén a szódabikarbóna(NaHCO3). Ez a vegyület a keménységet nem, de a lúgosságot növeli, így a KH értékét is méréskor, ezáltal hamisítja a tesztet, de ez nekünk fontos infóval szolgál.

Lúgosság - Mennyi lúg van a vízben, a benne lévő lúgos hatású vegyületek mennyi savat képesek semlegesíteni. Amikor akváriumban KH-t mérünk, tulajdonképpen ezt mérjük, ebből számoljuk át KH-ra. Szoros összefüggésben áll a fogalom a pufferkapacitással.

Pufferhatás -  a pH stabilizálásban játszik szerepet. Ha savas jellegű anyagot adunk a vízhez, ezek a pufferhatású vegyületek annak hatását csökkentik, részben "hatástalanítják." A víz pufferkapacitását főként a KH adja ( kalcium-, és magnéziumkarbonátok és hidrogén-karbonátok)

pH -  egy oldat(víz), savas vagy lúgos. Jelölése 1-14-ig terjed, 7 a semleges, az alatt savas, felett lúgos az oldat.
A fent kifejtett keménység résztvevők növelik a pH-t, a KH mérés értékét becsapó szikesség sói pedig extrém módon is képesek).
A sótalanított(ioncserélt, RO-szűrt) víz miért enyhén savas? Azért, amiért az eső: A sótalanított víznek nincs pufferkapacitása, így a beoldódó savas karakterű anyagok lefelé tolják könnyedén.
Ezért veszélyes a mesterséges CO2 beoldás akváriumba, ha a KH túl alacsony (2-3 nk alatti): Az ilyen víznek már igen csekély a pufferkapacitása, ami a pH ingázását vonhatja maga után, ez pedig az élőlényekre veszélyes mértékű is lehet.
A pH csökkentő akvarisztikai termékekkel igen óvatosan bánjunk, mivel a pufferkapacitás "legyőzésekor" a pH igen alacsony értékre is "ugorhat", akár az igen alacsony 2-es 3-asra is. Az ilyen szerekben általában kénsav van, ami erős savnak minősül, körültekintően bánjunk velük.

Diffúzió, gázegyensúly - Minden "mozgásra képes" anyag, legyen az folyadék vagy gáz, a hőmozgása által, ha jelen van különböző sűrűségű(koncentrációjú) része, azt kiegyenlíteni igyekszik, míg beáll az egyensúly, ez a diffúzió.
Akvarisztikára vetítve a gázegyensúlyt fontos említenünk: Az oxigén és a szén-dioxid egyensúlya. Minden gáz a folyadék, és a "légtér" között állandóan mozog ki, és be is: beoldódik a vízbe, és távozik is onnan. A beoldódás és távozás mértéke azonban különböző is lehet, ebben az esetben változik a légtér és a víztérben lévő gáz mennyisége, ez a különbség a kiegyenlítődés felé halad. Ha mesterségesen oldunk be CO2-t, akkor a folyamatos fecskendezés miatt magasabb lesz a CO2 értéke a vízben, viszont ilyenkor a folyadékból való gáz távozás gyorsabb, mint a beoldódása, így tényleges egyensúly nem alakul ki a vízfelszín és a víztér között(! A vízben tartózkodó buborékok és a víz között természetesen kialakul egy másik egyensúly, ezért lehet magasabb a vízben lévő mennyiség)
Ugyanez történik (de kisebb mértékben) ha egy hal kilélegez CO2-t, a vízben hirtelen több lesz ebből a gázból, egy ideig: addig ameddig be nem áll az egyensúly a gáztér és a légtér között újra, tehát a vízből való távozás, vagy a légtérből való vízbe történő beoldódás az adott anyag mennyiségétől is függ. Az egyensúly akkor jön létre tehát, ha a távozó és a beoldódó gázmennyiség ugyanakkora, ekkor nem változik egyik térben(levegő-, víz) sem a tényleges mennyiség.
Az egyensúly változik a hőmérséklettel is. A gázok alacsony hőmérsékleten jobban oldódnak, magyarul az egyensúly kialakulása magasabb vízbeni mennyiséget jelent. Röviden ez a hőmozgás miatt van, a víz részecskéi meleg vízben gyorsabban mozognak, ezért gyorsabban adják ki magukból is a gázt, de a beoldódás mértéke marad: végeredményben kevesebb gáz lesz a vízben.

Koncentráció - Egy adott anyagból adott mennyiségű oldószerben mekkora mennyiség van. Növénytápok esetén fontos kérdés, például nitrogénből mennyi van az adott tápban, így adagoláskor tudunk számolni, hogy az adagolás hatására mennyire változtatjuk meg az adott anyag mennyiségét.
Leggyakrabban a mg/l liter értéke merül fel, ez tehát azt jelenti, hogy egy adott anyagból ennyi mg(miligramm) van egy liter vízben.

Ppm - parts per million rövidítése. Egy millió részecskéből mennyit tesz ki az adott anyag. Tulajdonképpen ez is koncentrációt jelöl, ekvivalens(egyenértékű) a mg/l-rel.
ppm-nek felel meg minden olyan koncentráció érték, ahol 6 nagyságrend("nulla") a különbség. Pl.: g/m3(köbméter, ezer liter).  (a gramm a miligramm ezerszerese, így liternek is az ezerszeresét kell venni)


Keménység összefüggése a víz szén-dioxid tartalmával - A kapcsolat a víz pufferkapacitásával van összefüggésben. fentebb tárgyaltuk, hogy a víz pufferkapacitásáért főleg a KH érték felel, a pufferkapacitás pedig csökkenti a savas hatású anyagok érvényesülését. Érthetővé válik a folyamat, ha arra gondolunk, hogy a levegőben lévő szén-dioxid vízben oldódva szénsavat képez, ez pedig a nevéből következve is (gyengén) savas hatású anyag. A szénsav reakcióba lép a vízben lévő keménységgel, így érvénybe lép a víz pufferhatása, csökken a könnyen felvehető szén(szabad szén-dioxid) mennyisége, és nő a bikarbonáté(HCO3-), amit a növények már energia befektetéssel tudnak csak felvenni.(néhány nem is igazán képes rá, nekik kell feltétlenül mesterséges adagolás, mivel olyankor megnő a szabad szén-dioxid aránya, mivel a CO2 "legyőzi" a pufferkapacitást).



















Kérdésed van?

Név

E-mail *

Üzenet *